Éppen a II. világháború befejezésekor készült el a Bosnyák téri Páduai Szent Antal templom épülete. Ugyan még a torony hiányzott, de az egyház, megelőzve azt, hogy az új rendszer estleges más célra hasznosítsa a csarnok – szerű épületet, 1946-ban felszentelte a templomot. Éppen 68 évvel ezután az idén kerülhetett sor a torony megépítésére. Már a tervezés fázisában elhatározták, hogy az új tornyot meg kell világítani.
Sőt a kerület vezetői – mintegy a szocializmust feledtető felkiáltó jelként – azt a kívánságukat fejezték ki, hogy a toronynak messziről, akár a budai várból is jól kell látszania este.
A világítás fehér színű fémhalogénlámpás és LED-es lámpatestekkel épült meg. Bár a toronyra kellett koncentrálni, természetesen a főhomlokzat is derítést kapott, továbbá az oldalbejárati utcai oldalt is kezelte a díszvilágítás.
A tornyot, alkalmazkodva az építészeti kialakításhoz, több féle lámpatest elhelyezéssel világítottuk meg. A toronytestet három oszlopról körben derítik fényvetők. A toronysisak alatti nyitott erkélyt vonalas LED-es lámpatestek emelik ki. A toronysisak alsó traktusait a sisak szoknyára szerelt fényvetők világítják meg, míg a felső részére, különös tekintettel a keresztre, szintén a kandeláberekre szerelt fényvetők hangsúlyozzák ki.
A bejárati homlokzatot szélesen sugárzó lámpatestek derítik, míg a boltíves bejárati csarnokot belül elhelyezett lámpatestek világítják meg miáltal az ívek sziluettje az építészeti karakter még jobban kihangsúlyozza.
Érdekes színfoltja az építménynek az utcára néző oldal ötös boltív sorozata. A sokszor az Észak – itáliai templomok stílusára emlékeztető épület, díszítő és bejárati boltívek vonalait, süllyesztett lámpatestekkel rajzoltuk meg. A kívánt világítási eredményt különböző lencsék beépítésével lehetett elérni.